Balassi Bálint szerelmi költészete körvonalakban

A 16. századi magyar irodalom legjelentősebb képviselője, a magyar nyelű költészet első kiemelkedő alakja Balassi Bálint. Nemesi családból származott, rokonságban állt Dobó István egri várkapitánnyal és Bocskai István erdélyi fejedelemmel. Különösen szerelmi költészete ismert, szerelmeihez sok szerelmes verset írt.

Nevelője gyermekkorában a szintén költő Bornemissza Péter volt. Később Báthori István erdélyi fejdelemhez, későbbi lengyel királyhoz került, aki barátjának tartotta Balassit. A költő rendkívül művelt ember volt, nyolc nyelven tanult meg beszélni. Ő a magyar szerelmi költészet megalkotója, aki először foglalta ciklusba a szerelmes verseket.

A versek jelentős részét legnagyobb szerelméhez Losonczy Annához írta, akit a költő sikertelenül próbált meghódítani. Hozzá íródtak az Anna és a Júlia szerelmes versek. Verseiben a női nem csodálata, a távolság hatása a szerelemre és a hódítás formái szerepelnek. Feltehetően feleségének Dobó Krisztinának írta a Célia verseket, ezek szerelmi kötészetének késői darabjai.

Élete vége felé a törökök ellen zajló folyamatos háborúk miatt Balassinak kevés ideje maradt verseket írni, a költő anyagi helyzete is megrendült. 1593-ban nagy reményekkel vett részt az úgynevezett 15 éves háborúban, ami sajnos nem vezetett a törökök legyőzéséhez. Balassi még a háború elején Esztergom sikeres visszafoglalásakor szenvedett súlyos sérülést. Nem tudták meggyógyítani és a csata után vérmérgezésben meghalt. Szerelmi költészete maradandó művészi érték.