A pólónyomtatás számos technológiai eljárással végezhető, mindegyiknek megvannak a saját előnyei és hátrányai, különösen a nyomat tartóssága szempontjából. A különböző technikák hatással vannak a póló anyagára, a minta élettartamára és a gyakori használat során tapasztalható kopás mértékére. Fontos, hogy a megfelelő technológia kiválasztásakor figyelembe vegyük a kívánt tartósságot, mivel a különböző eljárások eltérő minőséget és kopásállóságot biztosítanak.

Póló nyomtatás esetében az egyik legnépszerűbb technológia a szitanyomás, amely rendkívül tartós és jól alkalmazható nagy volumenű gyártásra. Ebben a módszerben a festéket közvetlenül a textilre nyomják egy szitán keresztül, így a festék a szálak között helyezkedik el. A szitanyomás eredménye erősebb, mint a legtöbb más technika, és az ilyen típusú nyomatok hosszú távon is ellenállnak a kopásnak, mosásnak, valamint a napfény okozta fakulásnak. A hőtranszfer nyomtatás egy másik elterjedt technológia, amely egy előnyomtatott dizájnt használ, amelyet egy speciális papíron helyeznek el, majd egy hőprés segítségével a pólóra visznek. A hőtranszferes nyomatok alapvetően tartósak, de nem mindig képesek olyan hosszú távú élettartamot biztosítani, mint a szitanyomás vagy a DTF nyomatok. Az ilyen nyomatok hajlamosak lehetnek a kopásra, különösen, ha a hőátviteli fólia nem tapad tökéletesen a pólóra.

A DTF (Direct to Film) technológia egy újabb és egyre népszerűbb eljárás, amely a nyomatokat először egy speciális fóliára nyomtatja, majd egy ragasztóréteggel vonja be őket, mielőtt a mintát egy hőprés segítségével a pólóra viszi. A DTF nyomatok rendkívül tartósak, ellenállnak a repedezésnek és a fakulásnak, és a nyomatok nem kopnak el olyan könnyen. Ennek az eljárásnak az egyik legnagyobb előnye, hogy szinte bármilyen anyagon alkalmazható, beleértve a pamutot, poliésztert és azok keverékét, és nem igényel olyan sok előkészítést, mint a szitanyomás.