A romantika több művészeti ágra is hatott, többek közt a szobrászatra, építészetre, irodalomra és természetesen a festészetre. Legelőször a festészetben mutatkozott meg még pedig a tizennyolcadik században.

Romantika kapcsán érdemes megtekintenünk az előzményeket, hogy értsük miért is jött létre. A tizennyolcadik század végén az embereken eluralkodott a jelen undor. Ezt úgy kell érteni, hogy nem sok szépséget találtak saját korukban, olyannyira, hogy megvetéssel tekintettek saját korukra. Ha pedig a jelenből elegük volt, akkor a legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy visszanyúltak egy olyan korba, mely sokkal szimpatikusabb volt. A romantikusok esetében ez a középkor volt. Természetesen nem a patkányokkal, szennyvízzel és a pestissel, erről valószínűleg szívesen elfeledkeztek. A letűnt időkből minden vonzó volt, ami egzotikus volt és álomszerű. A romantikára a pezsdítő, vibráló színek jellemzők, a szürke unalmas, egyhangú, így nem csoda, hogy ezt inkább mellőzték. Az erős tónusok, a színes árnyékok és a sok-sok fény jellemzi a romantikus festményeket.

Romantikus festészet

A romantikus festők abban hittek, hogy attól lesz igazán különleges egy festmény, ha teret adnak az egyéni kifejezésmódnak. A természet és az érzelmek kettőségének izgalmas változékonyságát igyekeztek vászonra vinni. Az európai romantika éllovasának Eugéne Delacroix nevezhető. Korának legnagyobb festője volt, sőt a mai festők is fejet hajtanak tudása és tehetsége előtt. Leghíresebb festménye a Szabadság vezeti a népet, ugyanakkor megemlíthetjük még az Önarckép elnevezésű festményt vagy az Orfeusz és Euridiké képet. Előbbi a Louvre-ban található, míg utóbbi Braziliában, még pedig Sao Paolóban. Bővebb információkat az alkotasutca.hu weboldalon találsz!