A macska és az ember barátsága tízezer évvel ezelőtt kezdődött, a háziasítása pedig feltehetően Egyiptomban történt négyezer éve. Az ember hamar felfedezte a macska hasznos tulajdonságait és onnantól kezdve szinte mindenhol megtalálható lett, ahová az ember letelepedett.

A sziámi macska az egyik lekedveltebb és legnépszerűbb fajta, a Távol-Keletről származik, Európába csak a 19. század végén kerültek az első példányok. Akkoriban szinte mindenki megcsodálta, hisz eltérő testalkata, karaktere miatt jelentősen különbözött az európai macskáktól. Különbözősége miatt sokan külön alfajként tekintenek a sziámira. Abban is különbözik az európai macskától, hogy hátsó lábain a körmét nem tudja behúzni.

A sziámi macska rendkívül aktív, okos fajta, egyes példányaik még a pórázt is elviselik. Gyakran hallatja hangját, picit agresszív, akaratos fajta. Kisebb méretű az európai macskánál, de annál izmosabb, szikárabb fajta. A leggyakoribb a fókaszínű változata, de egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a kék sziámi macskák is. Megkülönböztetünk fejforma alapján a hagyományos vagy Thai sziámi macskákat, melyek feje kerek és az új típusú Sziámi macskákat, amelyek feje ék alakú.

A tenyésztésnél figyelembe kell venni, hogy a sziámi utódok hajlamosak a kancsalságra, ezeket az egyedeket nem javasolják a továbbtenyésztésre, törzskönyvet sem kaphatnak. A macskák sokkal tovább élnek mint a kutyák, 7-8 hónapos korukban válnak ivaréretté, lakásban általában 16-18 évig élnek, de nem ritka a 20 éves vagy annál idősebb példán.