A Komondor ősi magyar kutyafajta, a kilenc magyar kutyafajta egyike. Kutatások szerint közülük is a legrégebben kialakult fajta. Nagytestű kutya, marmagassága a kanok esetében minimum hetven centiméter, a szukák esetében pedig minimum hatvan centiméter.

Súlyuk negyven és hatvan kilogramm között van. Pásztorkutya, feladata azonban a pulival ellentétben nem a nyáj terelése volt, hanem annak őrzése, vigyázása. Az első írásos emlékek erről a fajtáról a 15. századból valók, de feltehetőleg a magyarokkal együtt kerültek be a Kárpát-medencébe a honfoglalás során.

A 18. századra az állománya jelentősen megritkult, amit a két világháború tovább csökkentett. A 20. század hatvanas éveitől azonban egyedszámuk fokozatosan növekedni kezdett, egyre többen ismerték fel a Komondor kutyafajta értékeit.

Házak, birtokok őrzését kitűnően tudja ellátni, mindig éber, figyelmes, a gazdájáért és annak családjáért akár az életét is hajlandó feláldozni. Amennyiben helyesen nevelik, kedves, barátkozó fajta, a gyerekekkel is jól kijön, a kuvasszal ellentétben nem problémás típus. Nagytestű kutyafajta lévén megfelelő tér kell a tartásához, szűk udvarba, lakásba nem való. Tanítani nehéz, általában magának való fajta, ezért nem túl gyakori vendége a kutyaiskoláknak.

Hosszú, vastag szőre miatt igénytelen típus, a hideget jól tűri, de hosszú nemezes szőre az erős napsütéstől is védi a nyár folyamán. Színe a kutyafajta leírások szerint mindig fehér, más színt nem fogadnak el.