Sokan úgy tartják, hogy Ady Endre a modern magyar líra megalkotója. Már életében különc embernek számított, más értékrenddel és az átlagemberektől különböző életstílussal.

Költészetére az egységes jelképrendszer használata jellemző. Verseivel egy másfajta értékvilágot próbált meg bemutatni a nagyközönségnek. Igazán népszerű és elismert költő a Nyugat 1908-as megjelenésével lett Ady Endre. A nők nagy tisztelője volt és élete során számos szerelemi kapcsolatát mutatta be versein keresztül. Az egyik első szerelmes költeményében, Én menyasszonyom címmel egy táncosnővel való kapcsolatát írta meg. Fordulópontot jelentett életében, amikor 1903-ban összeismerkedett Diósiné Brüll Adéllal.

A hölgy iránt érzett szerelem vitte Párizsba, amely nagy hatást gyakorolt szerelmi költészetére. Ekkor születtek a híres Léda versek, amely a szerelem különböző kifejezési formáit taglalta, volt benne csalódás, rajongás, forrongás és remény. Ez a kapcsolat azonban nem teljesedhetett ki, hamar véget ért, ekkor írta Ady a sokak által ismert Elbocsátó szép üzenet című versét. A költőn ezután eluralkodott a mélabú és a reményvesztettség, úgy érezte, hogy a szerelemben és a nőkben csak magát kereste.

Ezután sok nővel kezdett levelezésbe, míg végül a nála jóval fiatalabb Boncza Bertával került komolyabb kapcsolatba. Szerelmes verseiben ő volt Csinszka. Ekkor írta Őrizem a szemed című művét, amely már mutatja, hogy nem a szenvedély számára az első, hanem az egymásra találás, a családalapítás gondolata.