A huszadik század első felének a már életében is elismert és népszerű költője, több száz vers alkotója volt Babits Mihály. Értelmiségi családból származott, apja bíró volt, bár Budapesten született, gyermekévei nagy részét Pécsen töltötte, édesapját ugyanis bíróként ebbe a városba helyezték át.

Pécsett a ciszterciek gimnáziumába járt és itt is tett sikeres érettségi vizsgát. Apja korai halála miatt el kellett hagyniuk Pécset és a nagyszülőkhöz Szekszárdra költöztek. Később Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte el egyetemi tanulmányait, itt végzett magyar-latin szakos tanárként. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg és került baráti kapcsolatba Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. 1906-tól több magyar városban megfordult, ahol tanárként dolgozott.

Első verses kötete a Levelek Iris koszorújából 909-ben jelent meg. 1918-ban előbb a Vörösmarty Akadémia alelnöke, majd a Kisfaludy és a Petőfi társaságnak is tagja lett. Közben sorra jelentek meg verses kötetei, Herceg, hátha megjön a tél is és Recitatv címmel. 1921-ben feleségül veszi barátja Szabó Lőrinc költő menyasszonyát Tanner Ilonát, ezt Szabó Lőrinc soha nem bocsátotta meg Babitsnak. A 30-as években sorra születtek meg az újabbnál újabb versei. Életének nagy részét ekkor felváltva Budapesten és Esztergomi nyaralójában töltötte. 1929-ben a korszak leghíresebb folyóiratának a Nyugatnak a főszerkesztője lesz.

1938-ban súlyos betegség támadta meg szervezetét, gégerákban szenvedett, bár megműtötték, állapota nem javult, 1941 augusztusában érte a halál.