A 20. század eleji magyar irodalom egyik leghíresebb költője a fiatalon és tragikus módon elhunyt költő József Attila. Költészetének egyik kedvenc témája a szerelem. Mindössze 14 éves volt, amikor édesanyja súlyos beteg lett, majd később meghalt.

Ez meghatározta a költő további életét, kapcsolataiban a rá vigyázó, vele törődő anyát keresi. Nehezen létesít kapcsolatot, sokszor reménytelenül szerelmes, közeledését nem viszonozzák, nem értik meg költőt. Első nagy szerelme Vágó Márta volt, őt barátja Illyés Gyula mutatta be neki, a lány azonban egy jómódú polgári családból származott, szülei pedig nem nézték jó szemmel a József Attilával való kapcsolatát.

A költő hiába kérte meg a kezét, szülei a lányt Angliába küldték tanulni, ez miatt a kapcsolat megszakadt. Erről a kapcsolatáról írt a Klárisok című szerelmes versében. A következő nagy szerelme Szántó Judit volt, akivel 6 esztendőt töltöttek együtt, hozzá kevés szerelmes költeményt írt. Szakításuk alkalmával írta Judit című versét. 1933-ban találkozott a házas Dr. Szőlősi Henrikné Marton Mária művészettörténésszel. Ez egy hirtelen érzelmi kitörés volt a költőtől, ekkor írta Óda című alkotását, ami számos szerelmes idézet alapjául szolgál.

A költőt zavart személyisége miatt elmebajjal kezelték, az egyik ilyen kezelésen esett szerelembe és ismerte meg Gyömrői Edit pszichológust.  Hozzá írta Gyermekké tettél, Aki szeretni gyáva és a Nagyon fáj című verseket. Utolsó nagy szerelme Kozmutza Flóra pszichológus, Illyés Gyula későbbi felesége volt. József Attila megkérte a kezét, Flóra elmondása szerint hozzá is ment volna, a költő azonban nem sokkal később feltehetően öngyilkosságot követett el és meghalt. Hozzá írta a költő Flóra című művét, amiben idézetek találhatók a költő életéről.