A Szegedi Tudományegyetem gazdasági és műszaki főigazgatójával, Dr. Majó Zoltánnal szerveztek beszélgetést a szegedi Oktatói Hálózat tagjai. A szegedi oktatók az egyetem helyzetéről, a 4,2 milliárdos forráskivonásról, valamint ennek következményeiről kérdezték Dr. Majó Zoltánt.

A találkozó a tagok rövid bemutatkozásával kezdődött, melynek keretén belül összefoglalták eddigi munkájukat. Dr. Majó Zoltán az 1993-as helyzettel hasonlította össze az egyetem mai helyzetét, ami annyit jelent, hogy 1993-ban is fontos volt és ma is fontos a spórolás, mint ahogyan ezt az 1993-as Szegedi Egyetem című újság Pál Józseffel, az akkori dékánnak, jelenlegi rektor helyettessel készített interjújának címe is közli: „A legfontosabb: spórolni!” Dr. Majó Zoltán 2010-ben vállalta el a munkát az egyetemen, és elmondása szerint akkor még az oktatás a klinika és a költségvetési támogatás stabilitást kölcsönzött az egyetemnek, egészen 2013-ig, amikor is a költségvetési támogatás 20 milliárdról 16 milliárdra csökkent.

Ennek következtében a Szegedi Tudományegyetem kénytelen volt a gazdálkodását átalakítani. Jelenleg az egyetem az egészségügyi alrendszer finanszírozásával, a likviditással és fizetőképességgel, az állami finanszírozás alakulásával valamint az uniós pályázatok terheivel küzd, ez utóbbi jelenleg 34 milliárd forint. Mindez oda vezetett, hogy csúsznak a számlák befizetésével, ami nem csak a szegedi egyetemre, hanem az ország többi egyetemére is jellemző probléma. Bár az SZTE költségvetési támogatása 12,4 milliárd forint, ebből 1 milliárd a közoktatási normatívára, 2,9 milliárd a hallgatói ösztöndíjakra és 4,2 milliárd a NAV inkasszójára megy el, így tehát az egyetemnek csak 4,1 milliárd forint állami forrása marad. Dr. Majó Zoltán elmondása szerint ez a tragikus helyzet oda vezetett, hogy évtizedek óta először az egyetem mínusszal zárt.

Forrás: http://www.delmagyar.hu/szte/majo_zoltan_tobb_szamlat_nem_tudunk_idoben_kifizetni/2319075/