Karácsony októberben

This post is also available in: English

Itt az elején gyorsan megjegyezném, hogy öt hónapja írom ezt a posztot. Öt hónapja. Szóval akárhogy is fog állni, mire most megint felébred a gyerek, kiteszem, kész, vége. :D

Hű, de rég voltam erre, szinte éveknek tűnik. Vajon történt-e velem azóta valami izgalmas? Hm. Vajon. :D Nézzük csak, szóval nálunk tavaly októberben volt karácsony, ami egy rettenetesen rossz szóviccként annyit akar jelenteni, hogy október hatodikán született meg a kisfiunk, Noel – ami franciául azt jelenti, hogy karácsony.

Rengeteg változás történt az életünkben, mióta megszületett. Változtak paradigmák, szokások, hiedelmek, preferenciák, fontossági sorrendek. Kicsit minden más lett, mint előtte volt, de közben meg mégis ugyanaz.

Na, de kezdjük kicsit korábbról: a terhességről olvashattatok egy kicsit itt a blogon is, szerencsére végig minden tökéletesen rendben ment. A várakozásommal ellentétben kifejezetten szerettem terhes lenni, ez valószínűleg főképp annak köszönhető, hogy olyan igazán terhesnek csak az utolsó 3 hétben éreztem magam – bár addigra már tényleg hatalmas volt a hasam.

Ez a hatalmas has pedig egy közel 4 kilós kisfiútól kerekedett ennyire, aki végül meg is érkezett – pontosan kilenc hónapra – egy programozott császármetszés keretében. Azért volt szükség császármetszésre, mert a fiatalember nem volt hajlandó irányba állni, maradt végig farfekvéses. A szülést most itt nem részletezném, de ha érdekel titeket, szívesen mesélek róla egy külön posztban (kommentben lehet jelezni az érdeklődést :)).

Lényeg, a lényeg, a kisfiunk világra jött és bár ma már tudjuk, hogy azzal sincs semmi baj, ha egy anyuka nem érez mindent elsöprő szeretetet a gyermeke láttán az első pillanattól, hanem csak idővel alakul ki benne a kötődés, én legnagyobb szerencsémre azok közé az anyukák közé tartozom, akik abban a pillanatban beleszeretnek a gyerekükbe, amint meglátják. Sok mindenért nagyon hálás vagyok, de ez az egyik toplistás elem, mivel erre nagyon nagy szükségem volt.

Nagy szükségem volt, mert a terhesség alatt nem sikerült különösebben kötődnöm a babához. Vártam, persze, meg örültem neki, de ugyanilyen mértékben féltem (khm…rettegtem…), hogy mi lesz, amikor itt lesz. Az az érzés viszont, ami a hatalmába kerített, mikor először megláttam, minden kezdeti nehézségen túllendített. A bizonyosság, hogy ez a kicsi baba mindennél fontosabb lett a pillanat töredéke alatt, segített abban is, hogy mikor másnap betolták hozzám az alig egynapos újszülöttet, minden addigi félelmem (hogy kell megfogni? leesik a feje! eltöröm. tönkreteszem. mit kell vele csinálni?! és ha SÍRNI fog?!) játszi könnyedséggel legyőztem. (Mármint a félelmet győztem le – ügyesebb nem lettem hirtelen és könnyebb sem lett semmi. De legalább nem paráztam már.) Ott és abban a pillanatban, mikor először – bár sután, de – kiemeltem a kis gurulós ágyikójából, tudtam, hogy nincs olyan dolog a világon, amit ne tennék meg érte. Ott és abban a pillanatban felnőttem.

Itt olyan egy órás lehet :)

Sokaktól hallottuk, amíg Noelt vártuk, hogy az első hat hét, na, az nagyon nehéz, az rettenet, abba kicsit belehalsz, de néhányan nagyon is. Hát, sétagalopp tényleg nem volt, de tekintve, hogy mire számítottunk az elmesélések alapján, nem éltük meg olyan nehezen ezt az időszakot, mint gondoltuk. Ehhez persze hatalmas segítséget nyújtott Anyukám, aki velünk töltötte az első hetet. Ő és a férjem lehetővé tették, hogy nekem semmi mást ne kelljen csinálnom, csak gyógyulni a császár után és szoptatni a gyereket.

Azt kell mondjam amúgy, hogy ez a három felnőttes családmodell nagyon bevált. :D Noel el volt látva, végtelen mennyiségű szeretet kapott, tisztaság volt itthon, volt finom főtt étel, minden el lett intézve, egy jól olajozott gép működése darabos ahhoz képest, amit mi toltunk. Emiatt persze eléggé be is pánikoltunk a férjjel, mikor a hét leteltével Anyukám végül hazament. Viszont gyorsan és egész szépen beleszoktunk ebbe az új életbe, ami persze szintén nem ment volna, ha Noel nem egy nyugodtabb tipusú baba. Persze, ő is sír, meg ő sem alszik szinte soha, de mindig hamar megvígasztalódik és annyit pont alszik, hogy életben maradjunk. Ja, persze rend most már nincs mindig, főtt étel csak ha rendelünk és semmit sem intézünk el időben, de Noellel kapcsolatban azért sikerül szinte mindent megoldani. :)

Az idő meg csak repül, Noel már öt hónapos….és basszus, tényleg éveknek tűnik ez az öt hónap. Az elméletem az, hogy az agyam minden ébredéssel azt hiszi, hogy egy új nap kezdődött és mivel Noel kétóránként eszik nappal és é j j e l is, ezért nagyjából ki is jön a matek. A szerelem viszont továbbra is hatalmas, oda meg vissza vagyunk érte, szívem szerint egész nap csak bámulnám és/vagy szétpuszilgatnám a kis fejét. Ez utóbbit nem is spórolom el, mert a napokban rájöttem, hogy addig kell csinálnom, amíg még hagyja.

Szóval, bár sosem gondoltam volna, egyszerűen imádom az anyaságot. Persze megrágott és kiköpött, de közben olyan boldoggá is tett, mint még soha. Tervezem, hogy írok majd a mindennapjainkról is, szóval készüljetek, 4-5 hónap és itt is lesz a poszt. :)

Back to top|Share on Facebook|Share on Twitter|Share in e-mail
  • Moci - 2019-03-12 - 12:13
  • Ági - 2019-03-12 - 13:11

    Szia Edina,
    köszi a beszámolót, jöhet a folytatás. :)ReplyCancel

  • Ági - 2019-03-12 - 13:13

    Szia Edina,
    köszi a beszámolót, jöhet a folytatás. :) Noel nagyon cuki. :)ReplyCancel

  • FDK - 2019-03-12 - 14:30

    Jajj de jó volt olvasni! Nagyon cuki Noel! 😍
    Az anyaság megrágott és kiköpött… Ezt lehet idézni fogom időnként, annyira találó. 😊
    Személy szerint szívesen olvasnék a szülésről, mindennapjaitokról, akár 4-5hónap múlva is. 😁ReplyCancel

  • Nikki - 2019-03-12 - 14:55

    Szuper iras :) johet a folytatas, es erdekelne a beszamolo a szulesrol is.ReplyCancel

  • Timi - 2019-03-12 - 20:26

    NAGYON SZEP KIS CSOPSEG!!
    GRATULALOK!
    &igen,a VILAG LEGJOBB DOLGA!!
    A mi kisfiunk nemsokara betolti a hetet. IMADJUK!!
    O a mi kis KINCSUNK, az ELETUNK ERTELME <3 <3 <3ReplyCancel

  • PKPetra - 2019-03-12 - 22:21

    Az én kisfiam is ugyanazon a napon született 😍 Jó volt olvasni a beszámolódat, remélem lesz majd folytatása is.ReplyCancel

  • buboreeek *H* - 2019-03-16 - 12:38

    Noel iszonyat cuki :) Én bármit szívesen olvasok, ami veled/veletek kapcsolatos ;)ReplyCancel

E-mail címed nem fog megjelenni. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező. *

*

*